Agyagfalvi Hegyi István: A kard vagy az ásó? -- Corvina Pub Version

Már nincs mit várni! És választás sincs, csupán e kettő: a kard, vagy az ásó! Ez a jövendő! Kínok lángjában elhamvadta múlt, most füstöl a jelen: az életed, az életem! Máglyára hordta, – mint friss, leveles ágat – a gyermekmosolyt s ártatlan, szűzi lelkek ezernyi álmát kegyetlen idegen kéz, a rontást, dúlást sóvárgó… Már nincs mit várni: a kard, vagy az ásó! A kard!… igen, a kard! Rozsda, vagy szégyenpír borítja, vagy mindkettő! Csorbult az éle, hegye törött, de kard ez mégis s át lehet döfni véle egypár pribék szívét, hogy szolgáljon a magyarnak, majd a másvilágon! Egy hitvány vasdarab csak, de úrrá tehet minket s halálunk óráján félistenekké válunk, mikor a gyűlölt koponyára vágunk mely a hazug mappákra hajlott, hogy kiagyalja a magyar pokolt! A kard!… igen, a kard! Csak kéz legyen, mely tartsa és fellendítse isteni ívbe, hogy víjjogva lecsapjon, mint a sas! Ó kard, te csúnya, görbe vas, szebb vagy te, mint az asszony aranyhaja, mint rózsás lánykacsó, szebb, mint a mátkacsók, szebb, mint a legszebb költemény, mert te vagy – a remény! Te vagy a mentőöv a tengerárba, sivatagban a korty víz és a pálma, te vagy a nap, az égen felparázsló!… Már nincs mit várni: a kard, vagy az ásó! Mert lehet: semmise vagy te kard! Lehet, hogy elernyedt kezünket se tudod már megvillanyozni, hogy görcsberántva téged megragadjon! Lehet, hogy nem vagy csodaszer, a múltból jövő varázsló, s akkor… akkor hadd jöjjön az ásó! Jöjjön s temessen el minden reményt jó mélyre, mélyre, hogy ne maradjon élve s ne mérgezze már a lelkeket! És, mint hitvány felcser pár perces életrángatózást ne csúfoljon a szívbe! Jöjjön az ásó, jöjjön s temessen el múltat, emléket, édesanyánk csókját, temesse el a sírt, hol egy virágszál sohase hullhat apánk hűlt szívére! Temesse el a szülőházat, a kertet, temesse el az elnémult harangot, mely gyakran kondul könnyes álmainkban! A magyar szót, imát, mit holtra vertek ezerévünkön taposó bitangok! …És temessen el minket is, utolsónak jó mélyre, mélyre, hogy ne szaglásszon utánunk a holnap s hiénalába elő ne kaparjon! Hullánkat ne lássa a bámuló nap, annyi magyar dicsőséget sugárzó… Már nincs mit várni: a kard, vagy az ásó! Welcome to the Corvina Keepers world. Songs inspired by poetry, freedom and the spirit of the Corvina Keepers Pub. Sing with us. Playlists: Corvina Keepers Pub Anthems Poetry Reborn – Songs from Great Poets Corvina Originals