Sohonyai Attila - Az elvesztett asszony-blues (Előadja: Gáti Oszkár)

Kötetrendelés: https://ujkonyvek.hu/Sohonyai-Attila Felolvasóest szervezés: 06302074135 Több tartalomért:   / sohonyaiversek     / sohonyaiattilaofficial      / sohonyaiattila     / sohonyaiofficial   Sohonyai Attila - Az elvesztett asszony-blues Mint a kidobottak kedve: örülni nincs. Rogyva harmonikázom életem, aprósan, fémdobozként, egyedül, itt. „Fej, vagy írás”, az este. Az utcasarokban ülök, a lámpák fénye rám, mint a többiek: láthatatlanul, vakfoltként szürkülök, de elmondom, mit nem tudnak, nem: Hogy fájt a nap, hogy sért az éj, hogy hiába vagy, nem vagy senkié. Hogy felhasít, majd feléget, füstöm száll, dörgölőzőn meleg, s csak én, én vagyok, ki fázok, mert nekem nincs, nekem elveszett. A harmonika sír, felfut az ereszen, nem hagy aludni senkit: ha fáj, abba minden beleremeg, s az éberség csak erősíti a kínt. Elmentél, megöltél: végleg. Száz ballada hörög, céltalan. Mind, mind hiányodra emlékeztet; hogy a nap sötét, az éj éget, és hogy nincs többé, ki megcáfolja ezt. Hangmérnök: Ifj. Erdős László Kép: Gyöngysi Zoltán