Pokoli Fronton (MetalStep)

Enjoy my music. If you liked it and interested in my further uploads, please click the Like and Subscribe buttons. Thank you. Ha tetszett és érdekelnek a további feltöltéseim, kérlek kattints a Tetszik és Feliratkozás gombokra. Köszönöm. Lyrics: Árnyék vetül az alakra ki a fedezékben áll, Fegyverét szorongatva parancsra vàr. Meggyötörve ugyan de megtörve nem, Szeméből rég eltűnt minden érzelem. Súlyos terheket cipel a vállán, A hátizsákja azóta is ott van a hátán. Fogytán van az élelem, fogytán van a lőszer, Elfogyott a türelem, mint a steril kötszer. Nincsenek már istenek és elfogytak a hősök, Az egyetlen aki mosolyog az maga az ördög. A csatazaj elhalkul minden dobbanásra, Észhez tér a baka a közeli robbanásra. Támadni vagy védekezni, ezek üres szavak, A tettek súlya az ami lebontja a falat! Epinefrin felszökik, felpörög a lélek, Most jön rá a katona: basszus én még élek! Ködbe burkolózott a véres csatamező, A halál magával ragad, ki önként jelentkező, A káoszban fürdik, minden egyes fegyver, De a fegyver mögött ott áll egy sérülékeny ember! Pillanatok talán, ennyi és vége, Ki eddig küzdött, holtan esik össze. Túlélőket ne keress, nekik nincsen hely, Ami eddig lélegzett, végül egy üres porhüvely. Miért, ó mond miért kell ez a sok vér? Hogyan alakult ki, ez a kibaszott csatatér? Miért kell munkát adni a rohadt kaszásnak? Miért nem élhetünk végre a nyugalomnak? Rohadjon meg az, ki halált kiált másra! Menjen hát egyedül, ő maga a frontra! Küzdjön hogyha akar, sok sikert kivánok! Jöjjön csak ide, és én félre állok.... English: A shadow casts over the figure standing in cover, He clutches his weapon and waits for orders. Tortured but not broken, All emotion has long since disappeared from his eyes. He carries heavy burdens on his shoulders, His backpack has been on his back ever since. Food is running out, ammunition is running out, Patience is running out like a sterile bandage. There are no more gods and heroes are running out, The only one who smiles is the devil himself. The sound of battle fades to every drumbeat, The buck comes to his senses at the nearby explosion. To attack or to defend, these are empty words, The weight of deeds is what breaks down the wall! Epinephrine surges, the soul revs up, Now the soldier realizes: damn it, I'm still alive! The bloody battlefield is shrouded in fog, Death takes those who volunteer, Every single weapon is bathed in chaos, But behind the weapon stands a vulnerable person! Moments, maybe, that's all, Whoever has fought until now, falls dead. Don't look for survivors, there's no room for them, What has breathed until now is finally an empty powder keg. Why, oh tell me, why is there so much blood? How did this fucking battlefield come to be? Why do we have to give work to the damned reaper? Why can't we finally live in peace? Let him rot who kills others! Let him go alone, to the front himself! Fight if he wants, I wish him good luck! Just come here, and I'll stand aside....