MMG - Ilyenek az újszülött rackák a Hortobágyon

A rackák megmentése néhány lelkes hortobágyi és debreceni tenyésztőnek köszönhető, ezért is vált általánossá a hortobágyi racka juh elnevezés. A legősibb juhfajtánk a racka gyökerei i.e. 4. évezredig, Mezopotámia területére nyúlnak vissza. Ám az e területen akkoriban élő őseinek még felfelé álló, egyenes szarva volt. A juhok háziasításának színtere Délnyugat-Ázsia volt, ahol a nagyobb testű, hosszúfarkú vadjuhfaj, az arkal élt. Egyértelmű bizonyítékok nincsenek arra, hogy a juhok, miként kerültek be a Kárpát medencébe. Egyes elméletek szerint a honfoglaló őseinkkel érkeztek, míg mások azt állítják, hogy ázsiai eredetűek és a népvándorlás idején terjedtek el. Ugyanígy viták folynak a jellegzetes V alakban felfelé álló, függőleges tengelye körül csavarodott szarvval kapcsolatban is, amely valószínűleg mutáció eredménye és szelekció révén terjedt el. Hazánkban a magyar racka juh létszáma az 1870-es években elérte a 4,5 milliót. Száz évvel később viszont a kedvezőbb hús-, tej- és gyapjúhozamú fajták elterjedése miatt a kihalás szélére került. Egykoron a gereznájából készült a suba, amely évszázadokon keresztül jellegzetes viselete volt a magyar pásztoroknak. (Készítette: Beregi-Nagy Edit)