Peer Krisztián: Kaland | Király Dani előadásában

A költészet napja alkalmából megosztjuk egy lejátszási listában az eddig megjelent versmondásainkat. Legyen ez egy sokszínű online antológia! *** Támogasd a VerShaker kulturális misszióját, fogadd örökbe egy epizódunkat! Részletek: https://forms.gle/TPpXHyzdMnzUKGob8 *** Ha többet akarsz megtudni a versről és az előadóról:    • VerShaker SE2 | Nyolcadik epizód | Király ...   Peer Krisztián: Kaland Az utolsó vonaton a géphang is mást mond. Mintha ismerné az embert. Hozzáteszi, hogy tilos a dohányzás. Tüzet kért. Kifújta a füstöt. Szőke volt, és madárcsontú, nem hasonlított rád. Nem is a típusom, ha van nekem olyan, nem is a stílusom. Gyanúsan tág pupillák, a sminken látszott, hogy otthonról kilépve még odafigyelt. Úgy, ahogy nem szeretem. Magára. Nem is indult el köztünk semmi. Viszont elindultunk. Az ilyen lányok szoktak keresztülnézni rajtam. Elsuhanó fények. Hol lakik a boldogság? „Vonaton ülök, aludj el nyugodtan.” Beton talpfák és műanyag üvegek. Az orromból nem megy ki a dohányfüst szaga. Én is rágyújtanék. Felénk pillantgatnak, mielőtt leszállnak. Jelzem: nem velem van. Nem is kell jeleznem. A gép már elmondott mindent. Mennyire egyedül vagyunk. Beszélni kezd magáról. Nem kíváncsi rám. De át is ülhetett volna. Számára én voltam az, ami te – számomra szerinted: random ember, tükörfunkció. És új életet akartam kezdeni. Hozzám sem ért, de azt kérte, hogy aludjak nála. Soha nem leszek annyira boldog, mint az a négy perc azon a vonaton. De várták. De vártál. Azért ettől még lehetünk boldogok. Főleg, hogy az egészet most találom ki. A projektet az NKA Nemzeti Kulturális Alap támogatta (https://nka.hu/).