A középkor zenéje

A középkori zene történetéről Csörsz Rumen István, a Musica Historica Együttes vezetője beszél. A középkorból leginkább talán a gregorián zenét ismeri a közönség, erről tudunk a legtöbbet is. Amikor megjelenik a többszólamúság, megnő a kották iránti igény is, ekkortól szaporodnak a források is a zenéről. A világi zene, ahogyan az egyházi, a gregorián is, egyszólamú gyökerű, érik hatások a népzenéből és más kultúrákból is. A hangszereket elsősorban miniatúra ábrázolásokból ismerjük, de templomi faragványok is maradtak fenn, a pécsi székesegyházban például egy idős ember kezében látható a rebek nevű hangszer, amelyet a videóban meg is szólaltat az előadó. Hallhatjuk a szintén vonós fidula hangját, a húros hangszerek közül mandorát, a pszaltériumot, a hárfát, amelyek szólózásra is igen alkalmasak voltak. A fúvós hangszerek közül volt, ami csontból készült, volt olyan, amelyet egykezes használatra találtak ki, így mellette dobolni is lehetett, hiszen a zene összművészet is volt: a zenész énekelt és színészkedett is, ha arra volt szükség. (A videó a 2018–2019-es Siklósi Gyula Városismereti Vetélkedő számára készült.)