Az antik mítoszok továbbélése a reneszánsz és barokk művészetben // MÍTOSZ ÉS MŰVÉSZET

MÍTOSZ ÉS MŰVÉSZET – ELTE BTK Művészettörténeti Intézet szabadegyetem A mítosz – világmagyarázat, történeteiben és hőseiben minden kor magára ismer, megteremtve a maga értelmezését. A hangsúlyok és olvasatok ugyan időről-időre változnak, de archetipikus formuláik korokon átívelő állandó, melyek egyetemes emberi kérdésekre nyújtanak választ. E szövevényes, cselekményes történetek interpretációjának képzőművészeti alakváltozataival foglalkozik előadás-sorozatunk, a középkortól a jelenig gombolyítva fel a visszatérő motívumok és változó interpretációk „Ariadné fonalát”. KUSLER ÁGNES (ELTE BTK, Művészettörténeti Intézet) Az antik mítoszok továbbélése a reneszánsz és barokk művészetben Az antik görög és római kultúra politeista világképét az ókor végén a kereszténység egyistenhite váltotta fel. Az olümposzi istenek elveszítették korábbi funkciójukat, de személyük, illetve a hozzájuk kapcsolódó mítoszok búvópatakokként a középkorban is fennmaradtak. A 14–15. századi itáliai reneszánsz művészek, költők és tudósok fokozatosan újra felfedezték az antik isteneket és történeteiket, amelyeket az ókori irodalom fő művei tartalmaztak – mint például Ovidius Átváltozások című költeménye. Előadásomban azt a folyamatot mutatom be, hogy az antik istenek miként találták meg helyüket az európai reneszánsz és barokk keresztény művészetében. Ehhez segítségünkre lesznek az antik mítoszok kora újkori értelmezési tradíciói, amelyek különböző megközelítésekkel igyekeztek összeegyeztetni az antik isteneket a modern keresztény világképpel. Az előadás a „Mítosz és művészet” című szabadegyetemi előadássorozat részeként hangzott el 2025. március 4-én. Az esemény az ELTE BTK Művészettörténeti Intézetének szervezésében valósult meg. A videófelvételek készítését az Artmagazin támogatta. Videó: Rum Kristóf