Tóth Margit: Talpalávaló

Kalapjában rozmaringszál fújja a szél, fújja, keményszárú csizmájának csattan sarkantyúja. Harisnyája zsinorozva lájbiján lóg óralánca, húzzák a talpalávalót székely táncba hivogatót. Úgy vasárnap délután párjára vár a lány, fekete-piros szőttes gúnya ráncos szárú kis csizmája szíve-párja hódítója. Pörög rokolyája riszál a dereka, csipkés aljú pendelye kivillant a legényre, rázendít a muzsika roppja táncát taktusra ráncos szárú, kis csizma, kettőt jobbra- kettőt balra, megbokázza úgy cifrázza. Szembe vele a legény forr vére leányt kér, csizma szárát veregeti kalapját meglengeti, "Ihaj-csuhaj, ihaja! Hátra van még a java!" Elkapja derekát, megforgatja a leányt, verbunkost figurázza jány követi, csak utána. Riszálgatja derekát csábítgatja párját, közeledik feléje belenézne szemébe, Pezseg a vér izzik a szem, suhog a szoknya ütemre. Szól a nóta dübörög a ritmus kedvükre. -"Ide lábam, ne tova, hátra van még a java!"... Kurjant egyet a legény Eje-haj! és a párja körbe járja alázattal, szédítgeti, babonázza. -"Kicsi nékem ez a ház, kirúgom az oldalát." Sárgarépa, petrezselyem ez a leány veszedelem!” Meglódul a világ vele, perzsel a jány tekintete, odasimul a legényhez választott szeretőjéhez. -Húzd cigány a nótámat! Talpamalávalómat! Rozmaringszál kalapomban hej!...A rózsám a karomban. Legényesen, virtus módra visszatartsa,elhajítsa! Párban dobbant feszül a láb, kéz a kézben tánc hevében, szédületben, talpuk alatt fütyül a szél. Roppják a csárdást hajnalig, kivilágos- virradatig. Kép: Háromszék Táncszínház együttes, Sepsiszentgyörgy,..