Sokáig, sok helyen kerestelek / Írta és előadja : Hederman Stella

További tartalmak :   / 1ermamwesh     / hedermanstella   Sokáig, sok helyen kerestelek. Volt úgy, hogy séta közben. Azokon az utcákon jártam, ahol egy nap veled sétáltam. Benéztem arra a helyre is, ahol megtanítottál pálcikával enni. Tudtam, nem sok esély van rá, hogy ott talállak, de reméltem. Hátha ott vagy. Hátha látlak. De nem találtalak. Aztán a kanapén ülve, magam mellett is kerestelek. Felidéztem, ahogy a kezedben egy pohár borral figyelsz engem és elneveted magad azon, hogy milyen pimaszul csalok a játékban. Ott meséltél nekem a vívódásaidról es ott avattál be a terveidbe. Talán ott kezdtél el becézni is. De hiába hallottam szavaidat, láttam arcodat, nem voltál ott, ott sem találtalak. Sokszor az ablakon kinézve is kerestelek. A függönyt kissé félre húzva kukucskáltam, hátha látlak lent a liftnél. Hátha épp a lépcsőn jössz fel, hátha épp felém sétálsz a harmadikon. Az ajtót kinyitva vártam és álltam, hátha csökken a távolság köztünk. De sehol sem láttalak. Hiába vártalak. Itt sem találtalak. Kerestelek már másban is. Annyi emberre hittem, hogy te vagy az. Vissza-visszanéztem a teraszon ücsörgő férfire. Azt hittem, a te hangodat hallom mikor valaki mögöttem telefonált a járdán. És mintha téged láttalak volna a pirosnál. De, egyik sem te voltál. Nem téged láttalak. Sehol sem találtalak. Kerestelek már más mellett is. Azt se bánnám, ha ott lennél, ha ott találnálak, hiszen nem magamnak, nem birtokolni akarlak. Én csak még egyszer, téged, úgy látnálak. Úgy látnálak. Aztán most az erkélyen ücsörögve, ahogy felidézem, milyen a közeledben lenni, hogyan nevetsz és érintesz meg, milyen a hangod és milyen ölelni téged, hirtelen látlak. Újra látlak. Mert végül a szívemben kerestelek és az emlékeimben megtaláltalak. Végre megtaláltalak. :)