Haza vár a tenger

Messze visz az északi szél, A hajóm már a ködbe ér. Mögöttem ég a régi part, Előttem csak a végtelen maradt. A kardom rozsdás, a lelkem fáradt, Annyi csatát hagytam magam mögött. De egyetlen fény vezet még, A szemed, ami rám ragyog. A sziklák fölött állok én, Minden hajnal ugyanaz a remény. A hullámok hozzák a neved, És a szél a hangodat nekem. Nem félek a hosszú téltől, Nem félek a sötét éjtől. Mert tudom, bármerre jársz, A szíved mindig hazatalál. Az ég alatt, A vízen túl, Egy láthatatlan fonál Összeköt még minket. Hazavár a tenger, Hazavár a part. Bármerre sodor az élet, A szívünk egy marad. Ha ezer mérföld választ el, És elnémul az ég, A hullámok majd hazavisznek, Mert te vagy az otthon még. Volt, hogy elvesztettem mindent, Testvért, hitet, holnapot. De mikor lehunyom a szemem, A mosolyod ott ragyog. Minden mécses érted ég, Minden csillag érted kér. Hogy a tenger vigyázzon rád, És egyszer újra hazahozzon. Ha elfáradsz... ...a neved hív majd engem. Mert a szerelem nem lánc, Hanem út a hazafelé. Hazavár a tenger, Hazavár a part. Bármerre sodor az élet, A szívünk egy marad. És ha egyszer eljön a nap, Mikor véget ér az út, Két kéz újra egymásra talál, A felkelő nap alatt. Hazavár... Hazavár a tenger... Papp/Copyright/ #szerelem #music #vikings