Udvarhelyszék 2. - Firtostól a Hargitáig

Mesze-messze az ország szívétől fekszik Tündérország, a századok óta elvarázsolt boldog tartomány. A természet pazar kézzel szórta rá dús kincseit. Őserdeiben sejtelmesen zúgnak a százados fenyők. Lábainknál kis vidám patak suhan tova csapongva. Magas, szédítő bércek merészen emelik fejüket a felhők közé. Gyökerüknél bájos völgyek húzódnak, melyekben végtelen pázsitszőnyegek terülnek el. Ezervirágú rétjein a juhok, a marhák dús kolompja szól. Vannak vidékek, ahol a lélek akkor is jobb kedvre derül, ha a világ szétesni látszik körös-körül. Ilyen léleksimogató vidék számunkra Székelyföld is. Benne a székely anyaszék, Udvarhelyszék, a Küküllő forrásvidéke, amit már keresztül-kasul bebarangoltunk. De még mindig maradtak gyöngyszemek az Udvarhelyi-dombság vidékén, amelyeket most összefűzünk, a Firtostól a Hargita-fennsíkon át egészen a Hargitáig, hogy a „keserű a szánkban édessé ízesüljön”. A Peszente tetőről indulunk a Nyikó menti falvakba. Firtosmartonos és Tarcsafalva, majd Csehétfalva és Firtosváralja után felmegyünk a Székelypálfalva feletti Szilas-tetőre. A Kalondán túl a Hargita fennsíkra túrázunk. A Nyúládon az Urusos-kútnál betérünk az oroszhegyi nárciszfesztiválra, körbenézünk az őrhegyi kilátóból, majd a zetelaki néptáncosok műsora után felmegyünk a Hargitára, hogy a Székelyföld közepe kilátóban búcsúzzunk Udvarhelyszéktől. A "Hazajáró" hétről-hétre bakancsot húz és nekiindul, hogy keresztül-kasul bebarangolja a Kárpát-medence varázslatos tájait és megismerje hazánk természeti- és kulturális értékeit, történelmi emlékeit és az ott élő emberek mindennapjait. Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, Muravidéken, Őrvidéken és belső-Magyarországon hol gyalog, hol szekérrel, kerékpárral vagy kenuval halad vándorútja során. A Kárpátok fenséges gerinceitől, várromokon, apró fatemplomokon és véráztatta harcmezőkön át, patinás városokig - megannyi magyar emlék kíséri a "Hazajáró" soha véget nem érő útját.