VP5: Fülöp Kristóf: Hamvasztás a késő bronzkorban (...)

Fülöp Kristóf: Hamvasztás a késő bronzkorban. A régész lehetőségei 3000 év távlatából A "Visszapillantó II." - régészeti kalandozások a bronzkori Északkelet-Magyarországon című előadássorozat záróelőadása. Készült a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. HOM Papszeri Épület, 2016. május 11. (Készítette: Fésüs László - dvdlabor.hu) Ötödik vendégünk Fülöp Kristóf, az ELTE BTK Régészettudományi Intézet doktorandusz hallgatója a késő bronzkori halotthamvasztás szokásának régészetileg megfogható mozzanataiba avatott be bennünket. "Ahhoz hogy több, mint 3000 év távlatából megérthessük az őskor emberének gondolatát és tetteit halál és élet kapcsolatában, el kell szakadnunk a minket szorosan körülvevő modern világ zajától. Téren és időn való átutazásunk során rácsodálkozhatunk majd arra a sokszor meghökkentő sokszínűségre, mely minket, embereket a halálhoz köt. A késő bronzkorban szinte kizárólagossá váló hamvasztás szokása a test kezelésének egy sajátos, ám tudatos formája. Egyúttal nehéz feladat elé is állít minket, hiszen írásos források hiányában a régész kevés fogódzóját jelentő leletanyag: a test és a sírba helyezett tárgyak többsége a tűz következtében elpusztul vagy sérül. Furcsa mód azonban ennek az átalakulásnak a révén olyan információkhoz juthatunk, melyek segítségével az egykori temetési rituálé sokszor rejtve maradó pillanatait és cselekedeteit ragadhatjuk meg - közelebb kerülve ezáltal az őskori ember halálhoz való kapcsolatához."