Stamps Back: Zoltán Tamás Jáger - Jagger (Eng subs)

English below. Stamps Back gyűjtői Blu-Ray kiadás amíg a készlet tart: https://arcade.hu/ További interjúk:    • Stamps Back - Interjúk (Interviews)   Iratkozz fel a Vakondok hírlevélre: https://stampsback.hu/hirlevel/ FB:   / vakondok   X: https://x.com/Moleman_Film Nézd meg a teljes filmet:    • Stamps Back (Full Documentary, Choose Subt...   Jagger ebben az interjúban arról mesél, hogyan lett a nyolcvanas évek elején egy középiskolai HT-1080Z-ből és a Z80 tanulásából Commodore 64-es „önképzés”, majd ebből fokozatosan egy olyan technikai tudás és szemlélet, amivel játékokat fejtett vissza, másolt, alakított át, később pedig mikrokontrolleres megoldások felé ment tovább, egészen a kilencvenes évek közepének fél-legális, majd egyre kockázatosabb telefonos és nyerőgépes korszakáig. A történet gerince az, hogy a játékokkal való küzdelem (kazettás betöltés, kevés memória, „játszhatatlan” nehézség, rejtett értékek keresése) konkrét módszerekké formálta a gondolkodását: memóriacímek, számlálók és rutinok megtalálása, próbálgatás helyett rendszerszerű keresés, majd a tömörített és védett programoknál a „szénakazalban tűt” típusú hibakeresés. Felidézi a korszak budapesti másolós- és cserehelyeit (például a Novotrade környékét és a „Balzac 35”-öt), a magnóimportos beszerzést, a fekete-fehér tévé miatti játékbeli láthatósági problémákat és a POKE-ok kultúráját. Az interjú második felében a fókusz átvált a kilencvenes évekre: telefonkártyás megoldások (GAL, statikus RAM, PROM, majd PIC-alapú változatok), a 16C84-es PIC sebezhetősége miatti gyors elterjedés, a nyilvánosan figyelt telefonfülkék emléke, majd a 450-es rádiótelefonok „rákötése”, ahol már konkrétan más számlájára történő hívásokhoz készített megoldásokról beszél. Elmondja, hogy 1994. május 1. körül jogilag is keményedett a környezet, és ettől kezdve szerinte is látszott, hogy ennek a világnak vége lesz; egy árulásként megélt történetben felidézi, hogy egy ismerős „felhozta” a rendőröket, miután lebukott, és ennek következményeként pénzbüntetést kapott, majd később igyekezett „behúzott fül-fark” módon továbblépni. A záró gondolatok már társadalmi és oktatási reflexiók: a rendszerváltás előtti pezsgést nem „szürkének” írja le, beszél a kontraszelekcióról, a kényszerpályákról, a katonaság miatt elveszett időről, arról, hogy később munka mellett nappalin vegyészmérnökire járt, és kritikusan szól a duális képzésről, amit szerinte inkább gyárspecifikus betanításnak lát, nem valódi mérnökképzésnek. ENG: FB:   / molemanfilm   X: https://x.com/Moleman_Film Watch the full film:    • Stamps Back (Full Documentary, Choose Subt...   Further interviews:    • Stamps Back - Interjúk (Interviews)   In this interview, Jagger recounts how an early-1980s HT-1080Z and learning the Z80 evolved into self-taught Commodore 64 expertise, gradually building the technical mindset to reverse-engineer, copy, and modify games—later moving into microcontroller solutions all the way to the mid-1990s era of semi-legal and increasingly risky phone and slot-machine projects. He explains how wrestling with cassette loading, limited memory, “unplayable” difficulty, and hidden values forged concrete methods: locating memory addresses, counters, and routines through systematic search rather than guesswork, then tackling “needle-in-a-haystack” debugging in compressed and protected programs. He recalls Budapest copying hubs like the Novotrade area and “Balzac 35,” tape import channels, black-and-white TV visibility issues, and the POKE culture. The second half shifts to the 1990s: phone-card solutions (GAL, static RAM, PROM, then PIC-based variants), the rapid spread fueled by the 16C84 PIC’s vulnerability, memories of watched public phone booths, and patching into 450 MHz car phones to bill calls to other numbers. He notes the legal hardening around May 1, 1994, marking the beginning of the end; he also recounts a painful betrayal when an acquaintance “brought in” the police after getting caught, resulting in a fine and a low-profile attempt to move on. The closing reflections turn social and educational: he describes the pre-transition era as anything but gray, discusses counter-selection and forced trajectories, the time lost to military service, studying chemical engineering while working, and critiques dual vocational training as factory-specific instruction rather than true engineering education.