A bornyúkot elhajtottam (Gyergyócsomafalva)

Borítókép: Ambrus család (Csomafalva) Koszta István, Koszta Vencel, Szabó Dániel, Kádár Ignác - 00:00 Csomafalva (1990) - 02:12 Bartalis Ferenc, Korpos József, Oláh József, Csibi András - 06:31 Ambrus Árpád (Csomafalva) - 07:07 Csomafalva (1911) - 08:33 Szöveg: A bornyúkot (disznyókat) elhajtottam, Komámasszonyt megtaláltam (eltaláltam). Addig s addig diskuráltunk, Míg a csordát visszavártuk (hazavártuk). Arra vigyázz öregasszony, Hogy az ördög el ne kapjon. Bihalbőrbe ő’töztessen, Pokolba bédöcögtessen. Az ördög es elvitt vó’na, Ha féllit’res ne lett vó’na. A féllit’res elékerült, Ingem az ördög elkerült! Ne búsuljon, komámasszony, Csak az Isten rozsot adjon. Megisszuk a rozsnak levét, Dicsérjük a Jézus nevét! Isten teremtett a búra, Felnyomott (vetett) egy szürke juhra. Szürke juhnak rövid lába, Belévondózott a sárba. Igyál, igyál, adj nekem es, Szonnyan ne haljak meg én es! Igyál Pista, iszik Jankó, A pénzünknek nem kell zacskó! Láttam cégért lóginyászni, Jó volna bé’ botorkázni. Van nékem egy jó forintom, Ha bémegyek békortyintom. lóginyászni: lógándozni, lógni Bementünk egy (a) korcsomába, Ittunk hat véka búzára. Korcsomáros pofon csapott, A küszöbön kitaszított. s Azt gondoltam, hogy az ágyba, Hát a térdig erő sárba. Szürke juhnak rövid lába, Belevondózott a sárba. Szerettelek egy ideig, Este nyolctól szeredáig (szeredától csütörtökig). Ugye, babám sok szép űdő, Száradjon beléd a tüdő! Azt gondoltam, te nyomorú, Hogy érted vagyok szomorú. Mintsem érted szomorkodjak, Inkább hideg vizet igyak. A féllit’res karimája, Az én szívem koronája. A féllit’res elékerül, Ingem az ördög elkerül! Kiment a ház az ablakon, Benne maradt egy vénasszony. Harminchárom foga héjja, Mégis a guzsalyast várja. Búba feresztett a bába, Vert volna a mosdótálba. Én Istenem vigasztalj meg, Hogy a búba ne halljak meg. Addig iszom a csárdába, Míg egy lovam lesz a hámba. Ha ló nem lesz, semmi se’ lesz, Azután a lúg es jó lesz! Csomafalva - Alfalu (1911) Nem láttam én télbe fecskét, Most öltem meg egy pár csirkét. Ettem annak zuzát-máját, Csókolom a babám (rózsám) száját! Arra vigyázz öregasszony, Hogy az ördög el ne kapjon. Bihalbőrbe ő’töztessen, Pokolba bédöcögtessen. Látod rózsám, látod méges, Hajzád jöttem, ha későn es. Eljöhetek minden este, Mer’ nem lakom olyan messze. Jó vagy uram verekedni, De nem vagy jó szoknyát venni. Ezt a szoknyát es úgy vettem, Hogy a szemedet elköttem! Az ördög es elvitt vó’na, Ha féllit’res ne lett vó’na. A féllit’res elékerült, Ingem az ördög elkerült! Ne búsuljon, komámasszony, Csak az Isten rozsot adjon. Megisszuk a rozsnak levit, Dicsérjük a Jézus nevit! Addig iszom, míg egy ló lesz, (Addig iszom a csárdába,) Azután a lúg es jó lesz! (Míg egy lovam lesz a hámba.) Ha ló nem lesz, semmi se lesz, Azután a lúg es jó lesz. További gyergyói népdalszövegek: https://drive.google.com/drive/folder...